4000 kilométer, 5 hónap és 6 ország a Vejle-Almerimar útvonalon, családilag. Végh Márk hajónaplója.
Márkék 2008-ban költöztek Dániába, ahol az időjárás látszólag nem kedvez a vízi sportoknak, ők hamarosan szerelembe estek a tengerrel. Innentől a családfőé a szó:
Azt hiszem az én állapotom volt a legsúlyosabb, ugyanis nem volt elég beszerezni egy majd 40 éves, 22 lábas vitorlást es azzal bohóckodni a fjordon, addig sikerült erőlködnöm, hogy hamarosan az Északi-, majd a Barents-tengerre járhattam dolgozni. Nagy szerencsénkre a párom, Gabi és kisebbik fiunk, Donát is hamar megszerették ezt az érdekes világot, így hamarosan egyre hosszabb túrákat teljesítettünk előbb Dániában, majd Svédországban is. Innen aztán nem volt megállás, hamar befészkelte magát a fejünkbe a gondolat, hogy amikor kifutunk a vejlei kikötőből, tulajdonképpen akar a Földet is körbehajózhatnánk, ha időnk engedné, illetve egyre inkább vágytunk úgy elindulni, hogy nem kell azon aggódni, hazaérünk-e, mire lejár a szabink.
2017-ben aztán Gabi megtalálta azt a hajót, ami alkalmas lehetett erre a célra, és elkezdődhetett a felkészülés. A hajót többnyire magam újítgattam fel, közben próbáltunk minél több gyakorlatra szert tenni vitorlázás terén. Ez az időtöltés nekünk sosem sportot jelentett, sokkal inkább aktív pihenést, utazást, együttlétet és a környék felfedezését a víz felől. Seavem, a Nicholson 31-es vitorlásunk lassan az ötvenet tölti, nélkülöz mindenféle luxust, de igen stabil, és rossz időjárási körülmények között is biztonságosan hajózható.
A felújítás során mindent átnéztem, rengeteg dolgot kicseréltünk benne, illetve új berendezéseket is kapott a hosszú út előtt. Tudtuk ugyanis, hogy utunknak van olyan szakasza, ahol a legközelebbi part körülbelül 300 kilométerre lesz tőlünk. Márpedig a biztonságunk az elsődleges. Sok izgalommal telt a készülődés időszaka, de végül csak ki kellett tűzni az indulás dátumát, ami nem kevés stresszel járt: megoldani a hosszú szabadságokat a munkahelyeken, Donát az utolsó vizsgáira készült a suliban, és akkor ott volt még a befejezésre váró feladatok listája is – mindez egy hónappal az indulás előtt.
Végül elérkezett a várva-várt nap, ami előtt még vendégül láttuk a kollégákat, barátokat, rokonokat – akik eleinte hitetlenkedve követtek a készülődést, később pedig csodálkozva kérdezgettek, sokszor kételkedve az épelméjűségünkben. Konkrét terv nem volt, a hajó készen állt, felpakolva mindennel, ami kellhet, a lakás áramtalanítva, lezárva. És kevés dolog volt biztos, amikor 2024 július hetedikén elkötöttük a hajót: december elején kell újra munkába állnunk, addig szabadok vagyunk, délnek indulunk, a hajónak pedig nem kell hazajönnie, mert a túra nem ér véget ott és akkor, csak lassul az üteme.
2024. július 7.
Az időjárás miatt csak délután hat körül tudtunk elindulni. Dániában leginkább a július alkalmas vitorlással való csavargásra, de garancia nincs semmire. Első megálló a Fænø-szoros jól ismert horgonyzóhelye, szemerkélő esőben, de nyugodt éjszakával. Nem vágytunk kikötőbe, így a következő megállónk során is horgonyoztunk. Mintha éreztük volna, pedig nem is sejtettük, hogy délebbre a horgonyzás sok helyen lehetetlen vagy veszélyes, ahol pedig lehetséges, ott többnyire igen kényelmetlen a swell-ek miatt.
Folytatjuk…
