Az adatok szerint a legtöbb fedélzeti tűz keletkezésének semmi köze a lítium akkumulátorokhoz, továbbra is inkább a „megszokott” helyeken lobbannak fel a lángok.
Ahogy az ágazat a hibrid energiatermelés és a nulla kibocsátású célok felé halad, az igazi kihívást nem a pánik kezelése jelenti, hanem a szabályozás és a reális kockázatkezelés. Ugyanis a szabadidős hajózásban a legtöbb tűz továbbra is a motorterekben keletkezik, ahol az üzemanyag valamilyen forró felületre csöpög vagy szivárog egy hibás töltőrendszer. Ugyanakkor a főzéshez korábban sokak által használt propánról való leválás jelentős mértékben csökkentette a balesetek számát.
Ahogy az alternatív üzemanyagok, a hibrid meghajtás és a fedélzeti energiatárolás egyre jobban terjed, a tűzbiztonság az egyik legösszetettebb kihívássá válik a hajózási ágazat számára. Nem várható, hogy a tűzjelző technológia drasztikusan megváltozna 2026-ban, egyrészt, mert jól működik, másrészt a vonatkozó előírás rövid és nehezen módosítható. Más a helyzet a gázérzékelés területén, mert képbe. És bár az ezen üzemanyagokra vonatkozó szabályozás bizonytalan, a rendszerek tervezésére azért hatással vannak. A gyártók arra kérik a rendszertervezőket, hogy az adott veszély alapján kínáljanak megfelelő megoldásokat, amiket kiértékelnek, majd döntenek a jóváhagyásról vagy az elutasításról. Fentiek alapján nagy bizonyossággal jelenthető ki, hogy a gázolaj még hosszú ideig domináns üzemanyag marad.
Arra számíthatunk ugyanakkor, hogy a szén-monoxid-érzékelés a közeljövőben kötelezővé válik a szabadidős vízi járműveken. Ez a gázfajta csendes gyilkos szárazföldön és vízen egyaránt, a kockázat pedig gyakran nem saját berendezésből fakad, hanem a szomszéd generátorából. A lítium akkumulátorokra vonatkozó előírások is alakulnak, viszont még mindig nincsenek egyértelmű szabályok az olyan üzemanyagokkal kapcsolatban, mint az ammónia, a hidrogén, a metán és a metanol.
Ahogy a lítiumrendszerek egyre gyakoribbak, az ágazat a hűtés és az elszigetelés felé tolódik el. Egyetlen gyártó sem garantálhatja a lítium akkumulátor eloltását teljes hőmegfutás esetén, a cél az, hogy a terjedést elég sokáig megakadályozzuk ahhoz, hogy a hajó biztonságosan partra érjen, és a tűzoltóság foglalkozzon vele. Közben az akkumulátortechnológia fejlődik, a kobaltmentes LFP cellák és a jobb akkumulátorkezelő rendszerek csökkentik a hőmegfutás esélyét. De az érzékelés az, ahol a legnagyobb ugrást látjuk: a hő, a páratartalom, a hőmérséklet és a lítium-specifikus gázmonitorozást egyre inkább integrált PLC-alapú rendszerekbe kombinálják.
Komoly aggodalomra a parti áramellátás és a töltőinfrastruktúra rejtett kockázata adnak okot, mert sok kikötő egyszerűen nem rendelkezik a hibrid vagy elektromos hajók biztonságos támogatásához szükséges elektromos kapacitással. Így aztán a parti töltési hibák gyakrabban okoznak balesetet, mint az akkumulátorok. A sós vízzel érintkező akkumulátorkezelő rendszerek, a rossz minőségű töltők és a gépházakban felgyülemlő hő szintén szerepet játszanak. A kockázat csökkentése érdekében sok gyártó ma már tűzálló dobozokba zárja az akkumulátorokat, folyamatos hűtést biztosító vízelvezetővel, és sokkal kifinomultabb felügyeleti rendszereket telepít, mint amilyeneket akár néhány évvel ezelőtt is láttunk.
Ahogy a hajók fejlődnek, a tűzvédelem már nem a drámai áttörésekről vagy a legújabb – jelentősnek kikiáltott – kockázatra való reagálásról szól, inkább az integráció tudományágává válik. Ötvözi az intelligensebb felderítést, az elszigetelést és azt az infrastruktúrát, amely képes támogatni a jövő hajóit. A továbblépés útja világos: megérteni a veszélyeket, a valóságra tervezni, és elegendő időt biztosítani a legénységnek ahhoz, hogy biztonságba kerüljön, amikor a legnagyobb szükség van rá.
fotók: mpnews.com.au, rivieraaustralia.com, battlebornbatteries.com, relionbattery.com
