Az egyre erősebb viharok és az óvatos biztosítótársaságok alakítják a hullámtörő védművek iránti keresletet.
Egyre gyakrabban olvashatunk híreket arról, milyen súlyos károkat okoznak egyes időjárási események a kikötőkben. Mostanra odáig jutottunk, hogy ezek hatására megváltoznak a marinák építési tervei, különösen a hajóvédelmi elemek (főleg a hullámtörők) tekintetében. A fix mólókról az úszó verziókra való áttérés már korábban megtörtént sok helyen, és most újabb előnyükre derült fény: nemcsak az árapály-területeken vagy az ingadozó vízállásnak kitett víztesteken, de a természetes tavakon is jól kezelik a vízszint hirtelen ingadozásait.
„Úgy fest, hogy a viharok megnövekedett intenzitásával összefüggő nagyobb és gyorsabb vízszint-ingadozásokat látunk, aminek szemmel látható következményei vannak a kikötőkben” – állítja Jordan Kropf, a Kropf Industrial kikötői berendezéseket gyártó vállalat értékesítési vezetője. „Mindannyian ismerjük a »százéves vihar« kifejezést, a probléma ott van, hogy a világ néhány részén egyre többször hangzik el. A kikötői infrastruktúrát ma már úgy kell megtervezni, hogy kibírja a »háromszázéves vihar« erejét is.”
A hullámenergia csökkentésére szolgáló szerkezetek használatának koncepciója a római időkre nyúlik vissza, amikor a korai civilizációk a természetes képződményeket, például a zátonyokat használták ki a kikötők és horgonyzóhelyek hullámhatástól való védelmére. Kifejezetten erre a célra készült, kőből és földből álló mesterséges szerkezetek először a középkorban jelentek meg, amelyeket az ipari forradalom idején beton és acél hullámtörők egészítettek ki. Az elmúlt évtizedekben az úszó hullámcsillapítók népszerűsége rugalmas alkalmazhatóságuk és a hullámenergia csökkentésében való hatékonyságuk miatt nőtt meg. Ezek a moduláris rendszerek testreszabhatók, így illeszkednek a különféle kikötői elrendezésekhez, sőt, gyakran könnyebben és olcsóbban telepíthetők és tarthatók karban, mint a fix hullámtörők. Ráadásul életképes alternatívát jelentenek a környezetvédelmi intézkedések hatálya alá tartozó vízi utakon található kikötők számára, ha a fix hullámtörők építése tiltott.
„Az »úszó kikötőket« másképp kell megtervezni, mert ugyan azok évekig csak módosított dokkok voltak, amelyeket a gyártók így-úgy összekapcsoltak. Ha működtek, akkor nagyszerűek voltak, ha pedig nem, akkor legközelebb egy kicsit nagyobbakat és nehezebbeket építettek. De a hullámcsillapítás mögött álló tudomány jelentőset fejlődött az utóbbi évizedekben, és a mai professzionális mérnöki megközelítések sokkal hatékonyabbá teszik őket: a mérnöki munkát és a tesztelést elvégző beszállítók garantálni és ellenőrizni tudják ezeknek a szerkezeteknek a teljesítményét.”
Bár a megfelelően megtervezett hullámvédő elemek többe kerülhetnek, mint a kész megoldások, a kikötőket biztosító társaságok várhatóan egyre inkább az előbbieket preferálják majd. „A kikötőkkel foglalkozó biztosítótársaságok felismerik, hogy van különbség a kész termék és a helyszínre szabott megoldás között, és ezt figyelembe veszik a díjak meghatározásakor, sőt a biztosítás elérhetőségének meghatározásánál is. A kikötők üzemeltetői tisztában vannak a károk elszenvedésének és a néhány évente benyújtandó kárigények hosszú távú következményeivel is.
Mivel a kikötők üzemeltetői a súlyos időjárási események fokozott kockázatával néznek szembe, az eszközök védelme felé tett proaktív lépések előnyös befektetésként könyvelhetők el – nemcsak a biztosítókkal kapcsolatos lehetséges problémákkal, hanem a viharkárok által károsított infrastruktúra javításának folyamatosan növekvő költségeivel és az ügyfelek körében bekövetkező potenciális hírnévkárosodással szemben is.
fotók: pilebuck.com, marinadockage.com, accudock.com, boatinternational.com
