A cél nem pusztán annyi, hogy a ruházat tiszta legyen, hanem az is, hogy megőrizze vízhatlan képességét és sok éven át kitartson.
És pontosan ezért sokkal inkább kell beszélnünk karbantartásról, mint pusztán tisztításról. Ha felületes munkát végzünk, egy idő után már nem áll ellent a víznek, viszont bezárja az izzadságot, a cipzárak megmerevednek, használhatatlanná válnak – kényelmetlen lesz a „második bőr” viselése. A vízhatlan felszerelés helyes mosása az élettartamának szerves része. A só, az izzadság, az olajok és a szennyeződések lassan, de folyamatosan hatnak a szálakra és membránokra, rontva azok teljesítményét. A megfelelő mosási módszer, az ahhoz szükséges anyagok és az egyéb óvintézkedések ismerete meghosszabbítja a ruházat élettartamát, és biztosítja, hogy továbbra is megfelelően működjön.
Az egyik legelterjedtebb hiedelem, hogy egy vitorlás kabátot a lehető legkevesebbszer kell mosni, hogy elkerüljük a károsodását. Valójában éppen az ellenkezője igaz. Különösen a sós víz, miután megszáradt, kristályos lerakódásokat hagy maga után, amelyek megtapadnak a felületen és a szálak belsejében. Idővel ezek a lerakódások merevítik az anyagot, rontják a légáteresztő- és vízlepergető képességét. Ehhez adódik még az izzadság hatása, amely még a leghidegebb évszakokban is elkerülhetetlen. A testsók behatolnak a ruhadarab belső rétegeibe, és ha nem távolítjuk el őket, megváltoztatják a vízálló membrán viselkedését. A szennyezett vitorláskabát ezért kevésbé hatékonyan lélegzik, rosszul kezeli a belső nedvességet, és nedves érzetet kelt akkor is, ha nincs tényleges vízbehatolás.
A vízhatlan ruházat rendszeres mosása tehát elsősorban funkcionális művelet, nem esztétikai. Szükséges, hogy a teljes rendszer – a külső anyag és a belső membrán – hatékonyan működjön, amelyet a megfelelő felületkezelésekkel érhetünk el.
Az erős mosószerek, a magas hőmérsékletű mosás vagy az öblítők használata gyorsan rontják a technikai anyagok teljesítményét: a közönséges mosószerekben található adalékanyagok hajlamosak eltömíteni a vízálló membrán pórusait, így idővel kevésbé lélegzővé és kevésbé hatékonnyá teszik. Egy másik gyakori hiba a „kényszerszárítás”: a vitorláskabát közvetlen hőforrásoknak (radiátor, fűtőtest, közvetlen napfény) való kitétele felgyorsítja az anyag öregedését, és visszafordíthatatlanul deformálhat egyes kritikus területeket, különösen a ragasztott varratokat és a megerősített részeket. A nem megfelelő tárolás is fontos szerepet játszik, a még nedves vitorláskabát szekrénybe vagy zárt táskába rakása ideális környezetet teremt a penész és a kellemetlen szagok számára (esetleg beindíthatja az anyag „bomlását”), különösen a fedélzeten, ahol a szellőzés mértéke és a hőmérséklet nem mindig szabályozható.
De akkor hogyan mossuk ki a vitorláskabátot?
Mielőtt nekilátunk, elengedhetetlen, hogy néhány percet szánjunk a ruhadarab előkészítésére. Minden cipzárt be kell zárni, beleértve a zsebeken és a szellőzőnyílásokon lévőket is. Ez az óvintézkedés megakadályozza, hogy a fogak károsítsák az anyagot a gépi- vagy kézi mosás során.
Az állítópántokat, mandzsettákat és tépőzáras gallérokat megfelelően rögzíteni kell a súrlódás elkerülése érdekében. A levehető kapucnikat is rögzítve kell hagyni, kivéve, ha a gyártó másképp rendelkezik, mert a mosási folyamat így lesz egyenletes a ruhadarab minden részén. Az előzetes vizuális ellenőrzés segít azonosítani az olaj- vagy üzemanyagfoltokat, amelyek gyengéd előkezelést igényelhetnek, mindig a technikai anyagokkal kompatibilis termékeket használva.
A legtöbb modern vitorláskabát – bizonyos szabályok betartása mellett – mosógépben mosható. Alacsony hőmérsékletű (általában 30° körüli) vizet kell használni, kímélő mosási ciklussal (korlátozott centrifugálás). A túlzott rázogatás terheli a szálakat, és károsíthatja a belső ragasztott varrásokat. A mosószer kulcsfontosságú elem: kifejezetten vízálló és lélegző technikai ruházathoz kifejlesztett terméket kell használnunk, kerülve a hagyományos szappanokat, a fehérítőt és az öblítőket, amik után nyomok maradhatnak az anyagok, amik megváltoztatják a membrán teljesítményét. Az adagolásnak is mértékletesnek kell lennie: a tiszta vitorláskabát mentes a maradványoktól, nem illatosított. Az alapos öblítés ugyanolyan fontos, mint maga a mosás. A mosószer teljes eltávolítása lehetővé teszi, hogy a kabát visszanyerje eredeti lélegzőképességének egy részét, és felkészíti az anyagot a későbbi vízlepergető kezelésre.
Különösen kíméletes megoldás a kézi mosás, langyos víz és megfelelő mosószer használatával jobban kontrollálhatók a szennyeződésre hajlamos területek, például a mandzsetták, a gallér és a vállrészek. Fontos elkerülni az anyag erőteljes dörzsölését és csavarását. Mosás után alaposan öblítsük ki a ruhadarabot, amíg a víz teljesen tiszta és habmentes nem lesz. Ebben az esetben a sietség a vitorláskabát ellensége: jobb néhány plusz percet rászánni, mint feláldozni egy olyan ruhadarabot, amelyet évekig tartó használatra terveztek.
Ha idáig hiba nélkül eljutottunk, kár lenne most elrontani, munkánkat pillanat alatt tönkreteheti a nem megfelelő szárítás. A legjobb módszer továbbra is a természetes levegőn történő szárítás, árnyékos és jól szellőző helyen. A ruhadarab legyen teljesen száraz, mielőtt a tárolójába kerül, mert még a minimális maradék nedvesség is kellemetlen szagokat és anyagromlást okozhat idővel -különösen, ha a kabátot a hajó fedélzetén tároljuk.
Folyamatos használat és ismételt mosások mellett a felületi vízlepergető kezelés fokozatosan veszít hatékonyságából. Ennek egyértelmű jele, amikor a víz már nem gyöngyözik a felületen, hanem hajlamos „beszívódni” az anyagba. Szerencsére a vízlepergető tulajdonság visszaállítható – kifejezetten erre a célra kifejlesztett termékekkel, amelyeket tiszta és száraz ruhadarabon kell alkalmazni. Ezek a kezelések nem helyettesítik a belső vízálló membránt, de lehetővé teszik a külső anyag megfelelő működését, elősegítik a víz elvezetését és javítják az általános légáteresztő képességet.
A cipzárak, varratok, megerősítések és állítórendszerek elengedhetetlenek a vitorlás ruházat működéshez karbantartásuk ugyanolyan fontos, mint a ruháé. Mosás és szárítás után a cipzárak kenése segít megelőzni az oxidációt és az összeragadást, amivel meghosszabbítjuk a ruhadarab élettartamát. A gallérok, mandzsetták és tömítések, különösen a technikaibb kabátok esetében, állandó ápolást érdemelnek. Tisztán és szárazon tartásuk megőrzi rugalmasságukat és hatékonyságukat, hosszú távon is.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy amikor a vitorlás ruházatot hosszabb ideig nem használjuk, elengedhetetlen a megfelelő tárolás. Sokkal előnyösebb száraz és jól szellőző helyen felakasztani, mint táskába vagy szekrénybe gyömöszölve tárolni. A hosszan tartó összenyomódás elkerülése megőrzi az anyag szerkezetét és csökkenti a maradandó gyűrődések kialakulásának esélyét. Az alaposan kimosott, száraz és megfelelően tárolt vitorláskabát pedig készen áll arra, hogy a következő kaland során is megfelelő társunk legyen.
fotók: no-frills-sailing.com, crazy4sailing.com, gb.gillmarine.com, svb24.com, jack-wolfskin.com, sailingtoday.co.uk
