Ha a környezeti hatásokról van szó, a tisztaság néha… rossz. Az olyan agresszív összetevők, mint a foszfátok, algavirágzáshoz vezetnek, károsítva a vízi élővilágot.
Aki már hajózott érintetlen vízi úton, megtapasztalta az életet a víz felszíne alatt, vagy horgonyzott festői tengerparton, valószínűleg értékeli a természet szépségét. Mégis, ugyanezek közül néhányan olyan tisztítószerekkel mossák le a vízi járműveiket, amelyek beszennyezik az Anyatermészetet. A felületaktív anyagok lassan bomlanak le és felhalmozódnak a táplálékláncban. Ráadásul néhány nemcsak a környezetünket károsítja, de később visszatérhet hozzánk.
Ha azt gondolja, kell lennie zöldebb megoldásnak, igaza van. Rengeteg környezetbarát tisztítószer kapható a piacon, nem mérgező szerek, amelyek gyártói arra törekszenek, hogy vízi útjaink és partjaink egészségesek és barátságosak maradnak. A jó és a rossz elkülönítése azonban nem mindig könnyű, a címkék és a kifejezések félrevezetőek lehetnek, és még az is meghatározó lehet a végkimenetel szempontjából, miként alkalmazzuk az adott szert.
Szeretné, ha a hajója szép maradna anélkül, hogy beszennyezné a természetes vizeket? Felvázoljuk, hogyan mosható le a hajó a lehető legkisebb környezeti terheléssel.
Talán meglepő, de nincsenek nemzetközi szabványok, amelyekhez egy gyártónak igazodnia kellene annak érdekében, hogy termékét környezetbarátnak, nem mérgezőnek vagy akár biológiailag lebomlónak tüntesse fel. És mivel néha az összetevőket üzleti titokra hivatkozva titokban tartják, a csomagoláson lévő címke sem feltétlenül segít eligazodni a kérdésben. A gyártók által használt egyik leggyakoribb öko kifejezés a biológiailag lebomló. A tisztítószerek tekintetében ez azt jelenti, hogy az összetevőket mikroorganizmusok (baktériumok és gombák) természetes úton lebonthatják, és viszonylag rövid időn belül egyszerűbb vegyületek, például víz, szén-dioxid és szerves anyag formájában visszajuttathatják a környezetbe. Ez a kifejezés azonban visszaélésekre adhat okot, mivel homályos definíciója gyakran nem határozza meg az összetevők lebomlásához szükséges időt vagy feltételeket.
Választhat egy jó hírű márkát, és bízhat abban, hogy igazak az állításaik, vagy kérheti az adott termék anyagbiztonsági adatlapját. Ez felsorolja a veszélyes anyagnak számító összetevőket, olyanokat, mint az ammónia, a fehérítő, a klóralapú oldószerek, az alkoholalapú tisztítószerek, a kőolajpárlatok, a foszfátok, a kálium-hidroxid (lúg) és a szintetikus színezékek.
A termékek gyártói utasításoknak megfelelő használata szintén befolyásolja, hogy mennyire környezetbarátak. Általános szabály, hogy a javasoltnál nagyobb mennyiségű termék használata nem javítja a hatékonyságot; viszont az elfolyó anyag nagyobb része kerül a környezetbe. A legtöbb gyártó a legjobb eredmény elérése érdekében egy meghatározott mennyiségű vagy arányú terméket és vizet javasol, de van, aki szerint még így is túl tömények az oldatok. Ezért nem ördögtől való egyéni tapasztalatok alapján tovább higítani, vagy a löttyöt szórófejes flakonba tölteni, és takarékosabban használni. Így nem csak kevesebb tisztítószer jut a környezetbe, de a hajós boltban is kevesebbet költ.
A környezetbe juttatott termékek mennyiségének csökkentése a takarítási szokásának megváltoztatásával szintén elérhető. Érdemes minden út után édesvízzel leöblíteni a hajót, hogy minimalizálja az újraszennyeződést. Az öblítés lemossa a frissen odakerült szennyeződéseket, ezzel meghosszabbítva a tisztítószeres mosások közötti időt. Ha szappant vagy tisztítószert használ, azt lehetőleg a parton álló hajón tegye, hogy a maradványok ne kerüljenek azonnal a vízbe. Kisebb karbantartási munkák után érdemes folttisztítást végezni, és a szennyeződéseket ronggyal letörölni az öblítés helyett, a rongyot pedig később a szemetesbe lehet dobni.
A folytatásban: környezetbarát tisztítószerek házilag.
fotók: svb24.com, boatingmag.com, pekininsurance.com, powerandmotoryacht.com,
