Régen egy 200 lóerős külmotor hatalmas teljesítményűnek számított, ma már vannak olyan hajók, amelyek fartükrére hat 600 lóerős V-12-es motort rögzítenek.
Ráadásul nem csak mennyiségi változást látunk, minőségi fronton megjelentek például az alternatív üzemanyagok. Hogyan jutottunk idáig? És hová tartunk?
Amióta Gustave Trové felszerelte az első elektromos külmotort egy evezős csónakra – az első, történelmileg dokumentált külmotor tényleg elektromos volt –, az emberek folyamatosan keresik a módját, hogy a külmotorokat erősebbé tegyék. Először jött a benzinüzemre való áttérés, majd az egy hengerből kettő, négy, hat, nyolc, tizenkettő lett. Ole Evinrude első, 1907-ben bemutatott, kereskedelmi forgalomban kapható 1,5 lóerős, sorozatgyártású külmotorjától kezdve ezek a motorok az idők során folyamatosan fejlődtek. Ahogy méretükben nőttek, megbízhatóbbá, hatékonyabbá és csendesebbé váltak.
De vajon valóban szükségünk van ennyi lóerőre? Természetesen nem. De mindenképpen szeretnénk. És bármelyik hajótulajdonos elmondhatja, ha egyszer van hajónk, soha el nem múló vágyat érzünk egy nagyobbra. Amihez persze nagyobb erőforrásra van szükség, így a piaci kereslet folyamatos igényt támaszt a gyártók felé, akik boldogan teljesítik a kérést – még ha nem is mindig könnyedén.
Alapvető korlátozó tényező a tömeg, még akkor is, ha a hajógyártók a nagyobb, nehezebb külmotorok igényeinek megfelelően újratervezik a hajótesteket, a súlyeloszlást és a súlypontokat. Az újratervezés első hulláma a viszonylag könnyű kétütemű motorokról a viszonylag súlyos négyüteműekre való áttéréssel érkezett. Manapság az új külmotorokat gyakran a hajóépítő partnerekkel együttműködve fejlesztik, akik kifejezetten a motor paramétereihez igazítják a hajóépítést és -kialakítást.
Itt jön képbe a technológia, és különösen a fejlett számítási képességek alkalmazása: az elemzési kapacitás bővülése lehetővé teszi a gyártók számunkra, hogy elvégezzék azokat a számításokat, amelyek fokozott megbízhatóságot, jobb integrációt és egyszerűbb gyártást eredményeznek. Láthatják, hol lehet anyageltávolítással súlyt megtakarítani a szilárdság befolyásolása nélkül, esetleg hol fordulhat elő a szerkezeti alkatrészek kifáradása vagy feszültsége. Így aztán jobb terméket adhatnak a vásárlónak.
A Mercury legújabb, V-12-es motorjának az alapjoktól kezdett fejlesztése például lehetőséget teremtett arra, hogy ne csak a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Újragondolták a külmotorok működésének számos aspektusát, és azt, mit lehetne másképp csinálni. Beépítettek egy automata kétsebességes sebességváltót, hogy a nagyobb, nehezebb hajókat gyorsan siklásba lehessen hozni, utána pedig maximalizálják a hatékonyságot utazósebességnél. Kormányozható sebességváltó is a rendszer része lett, amivel kiküszöbölik a teljes motor elforgatásának szükségességét, így az oldalirányú helyigény csökkent, a kormányozható mozgástartomány viszont 15 fokkal megnőtt. Mindkét fejlesztés iparági újdonság.
fotók: wikimedia.org, boatingindustry.com, mercurymarine.com
