Az Adriának kevés olyan szeglete van, amelyet elkerült a tömegturizmus. A csendes, mégis lenyűgöző Olib szigete az egyik ezek közül.
Cikkünk első részében Olib homokos strandjairól és a Slatinica-öbölről áradoztunk.
Olib déli partjának homokos lagúnái
Ezek – mintha így tervezték volna őket – nem épp nagyok, és mindegyikük homokos aljzatú. A méret és a tengerfenék jellegének kombinációja szokatlanul bensőséges élményt nyújt az itt megálló hajók számára: ha a megfelelő helyen vetünk horgonyt, a lagúna gyakorlatilag a saját, privát öblünkké válik.
A település és a sziget életének ritmusa
Maga Olib települése a sziget délkeleti oldalán fekszik. Télen nyugalom és csend honol itt; a helyi gazdaság hagyományosan a földműveléshez és a tengerhez kötődik: mezőgazdaság, állattenyésztés, olajbogyó-termesztés és kisebb mértékben halászat jellemzi – bár a halászat és a tengeri hajózás inkább a szomszédos Silba szigetén számít meghatározó tevékenységnek.
Nyáron megváltozik a létszám, ám a sziget jellege változatlan marad. Ilyenkor visszatér a szigetről elszármazottak közössége, akiket könnyű felismerni kedvenc közlekedési eszközükről: a golfkocsikról, amelyek mára a helyiek jellegzetes járművévé váltak. A kerti traktorral közlekedő néhány munkáson, az alkalmanként felbukkanó quadozókon és a motoros postáson kívül a sziget forgalma inkább csak jelentéktelen mellékszál, semmint meghatározó jellemző.
Škarda: a magára hagyott sziget
Az Olibbal közvetlenül szemben fekvő Škarda egészen más történetet mesél el. Mindössze tizenhat ház áll rajta, és bár mindegyik lakatlan, az „elhagyatott” nem a legpontosabb kifejezés. Úgy tűnhet, a távozó családok semmit nem vittek magukkal: a falakon fényképek lógnak, a ruhák a szekrényekben maradtak, a téli élelmiszerkészletek pedig érintetlenül állnak. Télen Škarda teljesen élettelen, míg nyáron a természetkedvelők keresik fel a szigetet, akiket éppen a csend és a megállt idő érzése vonz ide. A sziget új identitásra talált a Robinson Crusoe-stílusú turizmus célpontjaként: egyszerű, önellátó, és olyan távol áll a gondosan megtervezett kényelemtől, amennyire csak lehetséges, miközben még mindig elérhető közelségben marad a horvát partokhoz.
Széles út vezet a sziget északnyugati oldalán álló, egymástól távol eső házcsoporttól a Gripanca-öböl és a magántulajdonban lévő kastélyok felé. Zlatko Jukaš, aki Horvátország átmeneti nemzeti fizetőeszköze, a horvát dinár bankjegyének tervezéséért felelt, tizenöt éven át Škarda egyetlen állandó lakójaként élt. Egy felújított kastélyban lakott, vezetékes víz nélkül, kizárólag napenergiát használva. Tizenöt év magány egy olyan szigeten, amelyet a világ csendben magára hagyott.
Ist: a pillangó alakú sziget
A környék bejárása nem lehet teljes Ist szigetének érintése nélkül. „Pillangó” becenevét jellegzetes, felülről látható formájáról kapta: két összekapcsolódó alakzatról, amelyek a rovar szárnypárjára emlékeztetnek. Ist évek óta kedvelt célpontja a vitorlázóknak, búvároknak, horgászoknak, és nem nehéz megérteni, miért. A sziget ötvözi a természeti szépséget, a könnyű megközelíthetőséget és azt a fajta vendégszeretetet, amely valódi karaktert kölcsönöz egy úti célnak.
A szigetcsoport bejárása egyetlen út során
Ist, Premuda, Silba és Olib olyan közel fekszenek egymáshoz, hogy ideális túraútvonalat alkotnak egy hajós nyaraláshoz. Mindegyikük sajátos karakterrel bír: Olib strandjairól és lagúnáiról, Škarda kísérteties elhagyatottságáról és történelméről, Ist pedig közösségéről és a hajózási lehetőségek változatosságáról ismert; a köztük tett, két-három napos út pedig jóval gazdagabb élményt nyújt, mint bármelyikük önmagában történő meglátogatása.
A Zadar környéki szigetvilág északnyugati részének van egy sajátos hangulata, amelyet nehéz pontosan megnevezni, de könnyű felismerni. Ez összefügg a méretekkel: az emberi léptékű kis településekkel, a mindössze néhány száz vagy akár csak maroknyi lakost számláló szigetekkel, valamint a lagúnákkal, amelyek inkább csak néhány hajó, semmint egy egész flotta befogadására alkalmasak. Ugyanakkor összefügg azzal is, ami hiányzik: a tömegturizmus infrastruktúrája, a zaj és azz az érzés, mintha a hely csak eljátszaná a saját vonzerejét a közönség számára. Olib nem játszik szerepet. Ahogyan Škarda, Ist vagy az őket elválasztó névtelen öblök sem. Amit cserébe kínálnak – s ami ma már ritkaságszámba megy az Adrián –, az a találkozás egy olyan tájjal és életmóddal, amely még mindig a saját logikája, saját évszakai és saját ritmusa szerint működik.
fotók: yachtscroatia.com, total-croatia-news.com, visit-croatia.hr, rituali.rs, kristijan-antic.blog
